BEVEZETŐ
Gantner Dániel és Tayler Patrick műteremtársak. Festenek. Kiugranak a benzinkútra szendvicsért, közben megbeszélik, hogy “kéne ide egy kis piros” “rövidek a karok a képen”, felfalják a zsákmányt és tovább festenek. A műteremben egy-egy festékcsepp zuhan a padlóra. A kontakthibás hangfalból a Paper Planes, a Lovely Day, a Raspberry Beret szól. Az este széthagyott ruhák megelevenednek. Patrické festékesebb. A festék alkarra ragad, gleccserlassúsággal becsúszik egy köröm alá. Festenek, festődnek. Ecsetet mosnak. Az olajos ecsetből kiszivárgó festék a szappan felületén Birkás Ákos fejeket rajzol, ahogy köröz az ecset. Dani és Patrick lassan visszatesz mindent a helyére. A titok az, hogy lehetetlen figyelmen kívül hagyni a portrék vizslató tekintetét, amivel az ecset nyomát követik a vásznon. Lehetetlen nem beleképzelni a figurákat a kékek és vörösek nagy felállított kulisszáiba. A műterem másik szegletében csokor, csöveken és félgömbökön száradó, élő, indázó növények. Ez Orsi területe. Egymás mellett a két Tisza-cipő. Mi történik Dani vörös színű háromszögével, amikor lekapcsoljuk a villanyt? Ki látott már aludni színeket? Diskurálnak-e a képek is egymással, mint az emberek? Szövődnek-e köztük “festmény-barátságok”?
Dániel, Patrick
2016. 08. 26., BP.
Megnyitó: 2016. szeptember 3. szombat 17.00
A kiállítás megtekinthető: 2016. október 1-ig előzetes bejelentkezéssel
